Ugrás a fő tartalomra

Karácsonynak végére...

Elmúlott a szép karácsony három napos ünnepe. Hála az égnek ! No nem azért mert annyira rossz ünnepelni ,együtt lenni a gyerekekkel. Az jó vót! Inkább a sok készülődés, sürgés forgás etc. etc. Azok a dolgok már nem nekem valók. Sokkal jobban szeretem a csendes lassú életet, mondhatnám azt szeretek lusta lenni. A ténsasszony meg pont az ellentétem ebben. Mondjuk megértem mert leginkább rajta áll vagy bukik az ünnepi mutatvány. Akarom mondani az ünnep sikeressége. Na persze magam is segítek néki mindenben,már ha itthon vagyok mert ugyi az állatok körül nincs se ünnep se hétvége. Meg is szoktam már és élvezem is,hogy ünnepnapokon dolgozhatok. Más az ilyen napok hangulata. Csendesebb, nyugalmasabb. Tegnap karácsony másnapján is oda voltam a telepen. Hosszipisti kollégával egyetemben. Ő amollan gyütt-ment  dolgozó mert igazából a növényeseknél van , de ott ilyentájt kevés vagy egyáltalán nincs munka, így télire iderakják mellénk. Amúgy majdnem olyan öreg dolgozója a cégnek mint jómagam és anno a régi telepen is sokat dolgoztunk együtt.

Most azon agyalok mit is akartam én ide írni? Nagyon elkanyarodtam az eredeti gondolatmenetemtől. Ja az örömről, hogy vége van a karácsonynak. Ami igazából jó volt.Voltak itt a gyerekek meg nem is. Rokonok is voltak meg nem is. Mi meg nem voltunk senkinél. Miért írtam, hogy a gyerekek voltak is meg nem is. Mert ünnepi ebédre csak a fiamék voltak itthon. Lányom munka után beugrott egy órácskára. A rokonokkal pont így voltunk. Sógornőmék voltak itt tegnap lányostúl vejestűl unokástúl korábban meg édesanyám egyedül. Édesapámat nem tudta kirobbantani a házból. Megértem az öreget. 81 évesen majd én se akarom elhagyni a meleg házat holmi ünnepi ebédért legyen az akármilyen finom is. A ténsasszony nagyon odatette magát idén. Beiglit sütött de ollan finomat, hogy maga se hitte milyen jó lett. Aztán volt még illen ollan sütemény,de az ünnepi ebédek is szinte tökéletesre sikeredtek. A vőtársam is jóízűen evett mindenből ami igencsak nagy szó, mert  nehéz olyat csinálni amiben nem talál hibát. Szóval ez a karácsony is olyan volt mint a korábbiak. Jó volt, szép volt  és bizony elég volt egy időre belőle.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dúgok ahogy velünk megestek.

 Aggyon Isten atyámnak fiai és lányai! Nagy oka van annak, hogy rávettem magam az írásra. Ahogy mán valamellik posztban megemlítettem  a ténsasszony imádja lájkóni és megosztani a nyereményjátékok felhívásati. Mindég kinevettem mert én még sohasenem talákoztam ollanna aki nyert vóna valamit . A minap este gyön a kedves a kis tablettjéve, hogy nézzem mán meg millen "levelet" kapott meg merje é nyitni vagy mifene. Má mé ne mernéd mondottam néki és kivettem kezéből az ipad-et és megnyitottam én magam azt a levelet. Oszt azonmód pofára is estem mert a kedvesemmel közölték, hogy  megnyerte valamellik bútorbolt által meghirdetett szekrénysort. Hát kérem vót nagy öröm mert a gyerekek ahogy kőtőztek vitték magukkal a szekrénysorunk dirib darabjait. Melliknek éppen mellikre vót szüksége. A legjobbkor gyött ezen nyeremény. Kicsit régebbi típusú dizájn és használt de echte német. Másfelő meg ingyé aggyák hát mindenképpen ehozzuk, majd a jövő héten. A héten akartuk de  a telefon...

Beteljesedett

 Be vagy inkább kiteljesedett a megfázásom mára. Reggel még csak a szokásos szipogós, köhintős állapotban voltam, így szokásomhoz híven elmentem dolgozni. Tettem-vettem, dolgozgattam  de az idő teltével egyre carabbúl éreztem magam. Rázott a hideg,fájt mindenem. Úgy kilenc óra magasságában ( Csak azért írtam így, hogy fitogtassam a művelt műveletlenségem! :) ) fogtam magam és hazajöttem.Persze előtte ahogy illik bejelentettem ezt a főnökömnek akit nem igazán hatott meg ,hogy halálos férfi náthában szenvedek. De elengedett. Itthon aztán elfeküdtem és nyakig betakarództam, majd délig aludtam mint a bunda. Utána se lettem jobban, így a ténsasszony engedélyével" lustálkodtam" tovább. Szorgalmasan hozta nékem a brrr teáját amiből már megitatott vele cc két litert. Most meg folyamatosan rohangálok kifelé  kis dolgomra. Nyavalám miatt elhalasztódott a holnapra tervezett mészárlás ugyanis nyulakat akartunk kiugrasztani a bundájukból. Kell a hely a következő generációnak.  Az...

Megcsalatva

No hát kedveseim, az ember azt hinné, hogy a házasság az egy szent kötelék, amitől a két lélek úgy összetapad, mint a vizes kenyér a kutya szájában. De hát nem mindig van ez így. Mert ott van példának okáért a Vilmányi Terka. Aki elsőre, ha ránéz az ember, azt hinné: tisztesség, becsület, kendős asszony, szorgos házicseléd a szó legszebb értelmében. Na de a kendő alatt is lehet ördögi gondolat, kérem szépen. Történt egyszer, hogy az ura, a Vilmányi Pista, kiment a határba, mert hát a kukorica magát nem kapálja meg. A Terka meg otthon maradt, és hát, ahogy mondani szokták, „nem ült tétlenül”. Hát persze hogy nem! Mert hát éppen a plébános úr toppant be, aki, mondjuk ki, nemcsak a hívek lelkét szerette gondozgatni, hanem úgy néha más testrészeket is. És akkor ott, kérem, a sparhelt mellett, ahol a fazékban még pöfögött a bab, a Terka megmutatta, hogy az asszonyi hűség néha bizony olyan, mint a templomi gyertya: könnyen elolthatja a huzat. Most persze, ha valaki azt hinné, hogy én káröröm...