Napló ( new fox diary )

 „Ahogy öregszem, kérem alássan…” No hát, mostanában valahogy úgy érzem, mintha a világ kifordult vóna magából. Ahogy öregszem, kezdek belezavarodni mindenbe, amiben valaha hittem. Mert amit régen biztosnak tudtam, az mostanra olyan bizonytalan lett, mint a hajnali köd a rét fölött. Az internet meg csak tolja rám a sok okosságot, jobbról-balról, mint mikor a szomszédok egyszerre kiabálnak át a kerítésen. Egyik ezt mondja, másik azt, oszt az ember csak néz, mint borjú az új kapura, hogy most akkor kinek is higgyen. Én nem az ufókat keresem, meg nem a föld alatti gyíkokat, nem bizony. Én csak azon tűnődöm, hogy mi a csudát keresünk mi itt, emberek, és hogy tényleg azok vagyunk-e, aminek hisszük magunkat. Mert lehet, hogy ez a világ csak valami nagy játék, oszt mi benne csak a bábuk vagyunk, akiknek azt hiszik, szabad az akaratuk. Olvasom én ezeket a nagy elméleteket: hogy a tudat több dimenzióban él, meg hogy az agy képes gyógyítani magát. Hogy a gondolat teremt, s hogy a lélek nem h...

Na hát, pajtikáim, most mondok én nektek valamit, de csak úgy kocsmatitok gyanánt. Aki meg továbbpletykálja, az a saját baját keresi. Mert én, Róka Pál, nem vagyok pletykás ember — csak a szemeim működnek, mint a távcső, oszt amit látok, azt szépen följegyzem idebelül, hogy ne vesszen el a történelemből. Hát volt az a nap, tudjátok, amikor a piacról ballagtam hazafelé, s ki más lépegetett előttem, mint a Kiss Ilonka. No, ha van a faluban olyan nő, akire még a templomtorony is megkondulna, hát az ő. Nem tudom, ki hogy van vele, de én, ha Ilonka fenekét látom, egyből elfelejtem, miért indultam el eredetileg. Az a hátsó, barátaim, az nem csak úgy van. Az nem egyszerű „fenék”, mint a többi asszonynak. Az gömbölyű, feszes, ruganyos — mintha maga a Jóisten kedvtelésből megfaragta volna, mikor épp jó kedve volt. Amikor Ilonka sétál, az a két félgömb úgy ring, mint két jól megkelt cipó a kemence előtt. Az ember meg csak néz utána, mint kiskutya a kolbász után. Meg is mondtam a Bélának ott a ...