Napló ( new fox diary )

 „Ahogy öregszem, kérem alássan…” No hát, mostanában valahogy úgy érzem, mintha a világ kifordult vóna magából. Ahogy öregszem, kezdek belezavarodni mindenbe, amiben valaha hittem. Mert amit régen biztosnak tudtam, az mostanra olyan bizonytalan lett, mint a hajnali köd a rét fölött. Az internet meg csak tolja rám a sok okosságot, jobbról-balról, mint mikor a szomszédok egyszerre kiabálnak át a kerítésen. Egyik ezt mondja, másik azt, oszt az ember csak néz, mint borjú az új kapura, hogy most akkor kinek is higgyen. Én nem az ufókat keresem, meg nem a föld alatti gyíkokat, nem bizony. Én csak azon tűnődöm, hogy mi a csudát keresünk mi itt, emberek, és hogy tényleg azok vagyunk-e, aminek hisszük magunkat. Mert lehet, hogy ez a világ csak valami nagy játék, oszt mi benne csak a bábuk vagyunk, akiknek azt hiszik, szabad az akaratuk. Olvasom én ezeket a nagy elméleteket: hogy a tudat több dimenzióban él, meg hogy az agy képes gyógyítani magát. Hogy a gondolat teremt, s hogy a lélek nem h...

Na hát, pajtikáim, most mondok én nektek valamit, de csak úgy kocsmatitok gyanánt. Aki meg továbbpletykálja, az a saját baját keresi. Mert én, Róka Pál, nem vagyok pletykás ember — csak a szemeim működnek, mint a távcső, oszt amit látok, azt szépen följegyzem idebelül, hogy ne vesszen el a történelemből. Hát volt az a nap, tudjátok, amikor a piacról ballagtam hazafelé, s ki más lépegetett előttem, mint a Kiss Ilonka. No, ha van a faluban olyan nő, akire még a templomtorony is megkondulna, hát az ő. Nem tudom, ki hogy van vele, de én, ha Ilonka fenekét látom, egyből elfelejtem, miért indultam el eredetileg. Az a hátsó, barátaim, az nem csak úgy van. Az nem egyszerű „fenék”, mint a többi asszonynak. Az gömbölyű, feszes, ruganyos — mintha maga a Jóisten kedvtelésből megfaragta volna, mikor épp jó kedve volt. Amikor Ilonka sétál, az a két félgömb úgy ring, mint két jól megkelt cipó a kemence előtt. Az ember meg csak néz utána, mint kiskutya a kolbász után. Meg is mondtam a Bélának ott a ...

No hát kedveseim, az ember azt hinné, hogy a házasság az egy szent kötelék, amitől a két lélek úgy összetapad, mint a vizes kenyér a kutya szájában. De hát nem mindig van ez így. Mert ott van példának okáért a Vilmányi Terka. Aki elsőre, ha ránéz az ember, azt hinné: tisztesség, becsület, kendős asszony, szorgos házicseléd a szó legszebb értelmében. Na de a kendő alatt is lehet ördögi gondolat, kérem szépen. Történt egyszer, hogy az ura, a Vilmányi Pista, kiment a határba, mert hát a kukorica magát nem kapálja meg. A Terka meg otthon maradt, és hát, ahogy mondani szokták, „nem ült tétlenül”. Hát persze hogy nem! Mert hát éppen a plébános úr toppant be, aki, mondjuk ki, nemcsak a hívek lelkét szerette gondozgatni, hanem úgy néha más testrészeket is. És akkor ott, kérem, a sparhelt mellett, ahol a fazékban még pöfögött a bab, a Terka megmutatta, hogy az asszonyi hűség néha bizony olyan, mint a templomi gyertya: könnyen elolthatja a huzat. Most persze, ha valaki azt hinné, hogy én káröröm...

 No hát, kedveskéim, az ember olykor hajlamos elfeledni, hogy az Úristen nem véletlenül teremtett dombokat a tájba, s ugyanúgy nem véletlenül a női testre sem. Mert a dús kebel, kérem szépen, az maga a természet csodája, sőt, a férfiember szemében egyenesen a kinyilatkoztatás! Mondják, hogy a szőlőhegyet a gazda gondozza, a kalászt az arató vágja, de a kebelt... azt bizony csak gyönyörködni illik benne, és persze nagy becsben tartani. Hát ahogy a férfi megpillantja, máris elfelejti a világ minden gondját, s a szíve úgy kezd verdesni, mint tyúk az eresz alatt. És bizony a dús kebel nemcsak mutatós, de hasznos is volt régen-rég, mikor a gyermeknek éltető táplálékát adta. De ne szépítsük a dolgot, a férfiember szeme nem a gyereknevelésen akad fenn, hanem azon, ahogy a blúz alatt feszül az a két szépséges halom, mintha maga a Teremtő két fehér kenyeret tett volna kosárba, meleg, illatos cipókat, hogy tessék csak nézni, élvezni, sóvárogni! A faluban is mindig mondták: „Ha asszonynak keb...

 No hát, ide hallgass, ténsasszony (vagy ténsúr, ki tudja már manapság, kinek miféle neve vagyon), elmesélem én kereken, miért is nem visz be a lábam a templom küszöbén túlra, s miért áll föl hátamon a szőr, mikor meglátok egy papot, még akkor is, ha csak a boltban veszegeti a kiflit. Gyerekkoromban még mentünk szépen, ahogy illik: ünneplő gatyában, frissen fésült hajjal, szorítva az anyám kezét, nehogy elszökjek a szomszéd kutyával inkább csavarognyi. A templom akkoriban nagy dolognak tűnt: csend, áhítat, az orgona bömbölése, meg a tömjénfüst, ami úgy beette magát a ruhámba, hogy három napig is papillatot árasztottam. Akkor még nem is bántam, mert azt mondták, szent dolog az. De ahogy nőttem, meg az eszem is serdült – legalábbis úgy hiszem –, kezdtem észrevenni, hogy a sok szent beszéd mögött nagyon is emberi számítás lapul. A papok, akik azt prédikálták, hogy szerényen, alázattal, azok ültek a legpuhább székben, ettek a legjobb ételből, s köszörülték a nyelvüket mindenkiről, aki ...

 No hát akkor kanyarítom tovább, úgyis ritka, hogy valakit érdekel, miért marad inkább otthon az ember, mikor a falu népe mind a forgatagba tódul, mint a legyek a frissen kifőtt szilvalekvárra. A búcsú valaha nagy esemény volt, a gyerek szemének csillogás, a férfi zsebének kiürülés, az asszonynak meg lehetőség, hogy új abroszt vegyen a sáros standon. Én is szerettem, na. Ott volt a céllövölde, ahol sose találtam el a pálcikára biggyesztett műanyag kacsát, de annál nagyobb büszkeséggel vittem haza a „nyereményt”: egy plüssmacit, aminek már másnap kiesett a szeme. De mit számított? Boldogság volt. Mostanra viszont, ha meglátom a ringlispílt, nem a szédülés örömét érzem előre, hanem a derekam tiltakozását. Ha meghallom a cukorkaárus harsány kínálását, nem édességre vágyom, hanem arra, hogy elnémuljon a világ legalább tíz percre. A sokadalom meg… hát mit mondjak, lökdösődnek, lihegnek, csomagokat cipelnek, s közben úgy néznek rád, mintha te lennél az akadály az életük nagy vásári futam...

"Korlátozzuk a meztelenség, illetve a szexuális tevékenységek megjelenítését, mivel közösségünkön belül vannak olyan emberek, akik – főként kulturális hátterük vagy életkoruk miatt – érzékenyek lehetnek az ilyen jellegű tartalomra... Tisztában vagyunk azzal, hogy a meztelenség megosztásának sokféle oka lehet, használhatják például a tiltakozás egy formájaként, felhívhatják vele a figyelmet valamilyen ügyre, illetve szolgálhat oktatási vagy egészségügyi célokat. Ahol ez helyénvaló, és egyértelmű az ilyen szándék, engedményeket teszünk a tartalomra vonatkozóan. Tiltjuk például a női mellet mellbimbóval együtt megjelenítő képeket, de az olyan képek közzétételét megengedjük, amelyek tiltakozást, csecsemőt szoptató nőt vagy emlőamputáció utáni heget ábrázolnak (néha kényes tartalomra figyelmeztető képernyővel ellátva). Engedélyezzük a meztelenséget ábrázoló valós művészeti alkotásokat is, például festmények, szobrok stb. fényképeit (néha kényes tartalomra figyelmeztető képernyővel és k...

 Csak vagyok itten magamba a gép előtt ücsörögve oszt azon agyalok,hogy nem agyalok semmin. Eccerűen ollan üres lettem mint a konzervesdoboz amibű kiettem a konzervet. A régi hirtelen gyött jobbná jobb gondolatok úgy etüntek a fejembű mint a kámfor. Másfelől meg kéremszépen más sincs rendben vélem. Mostanában nem dobogtatja meg a szívemet egy egy női domborulat látványa, de még a kocsma se vonzza a lábam no meg a gigámat. A mútkor megátam a templom előtt oszt azon morfondíroztam, hogy bemegyek meggyónom a bűneim meg jó útra térve minden nap ejárok misére. Aztán mégse tettem meg azt az első lépést mert ugyi a hidegrázás mind a templom hűvösétől mind a papunk kenetteljes beszéditő megmaradt bennem és azonmód jelentkezett is ,ahogy rágondútam a templomra.. Nem igazán a hitte vagyon bajom mert hinni köll. Az kérem bele vagyon építve az emberbe...De csuhásoknak nem hiszek ahogy annak a vidám vasárnaposnak se ..Hát kérem az annyit nyökög ahogy beszél, hogy ,hogy sokat no. A sok ember meg...

 Árnyékban bővelkedő kellemetes délutánt kívánok kedves mindenkinek. A kedvetleneknek is de ők főjenek a saját levükbe. Minap óvastam  vallamellik beszélgetős facebook csoportban egy kérdést. Ki menne vagy nem menne és miért menne vagy nem menne bele egy szeretői státuszba. Ezen kérdésen erősen egondúkodtam és sorra gyöttek elő a régi szép emlékeim ezen állapotrú. Igen vótam  annó szerető még  csikó koromban amikor mán rendesen ágaskodott bennem a szebbik nem iránti vágy. Eztet vette észre egy nálamnál 6 évvel idősebb fiatal két gyermekes férjjel rendelkező asszonyka aki történetesen a kollégám is vót, így sok időt tőtöttünk kettesben a munkahelyen. Ottan gyöttünk össze egy brigád bulin. Bizony akkoriban még vótak szocialista brigádok. Summa summarum összegyöttünk és ezen liezon tartott jó 6 éven keresztű. Úriember vagyok ezért a részletekbe nem menek bele. Csak annyit mondok,amíg tartott naggyon naggyon jó vót. Hogy éreztem e lelkifurkát vagy bármi mást? Nem . Fijat...

Khm,khmm.. Krákogok erősen mert félrement az utolsó falat a gigámon. Talán a ténsasszony kedves kívánta félre, tán valaki más .Mondjuk semmi jelentősége nincsen ki kívánta nékem aztat,hogy az utolsó falat kóbász félremenjen. Magyarán cigány útra. Egyszerúen sietősen kaptam bé aztat a karikát ,mert hítak az ablakon bekiabáva,hogy siessek a kocsmába. Én balga meg amennyire kedvelem (kedveltem) az italt no meg mindég éhes vagyok a legfrissebb hírekre szinte rohantam kedves cimborám Lóba..ó Tóni után. Hogy mirét illetjük lóba..ónak? Hát csak azért mert ollan magas ,hogy egyálló helyében fölérné a sárló kancát. Persze semmi sértő nincsen ebben mert régtő fogva vagyunk mi kérem amollan testvérfélék. Nem vér szerint össtzekötve hanem az alkohol közös szeretete és annak együtt való élvezete tett minket testvírré. Bár mostanában ez sem ájja meg a helyét mert az emút időszakba ha be is evett a rossebb a kocsmába csak rövid időre és csakis üccsire,mert nem igazán kívántam az alkoholt. Rám íjesz...

 Tegnap megint elébb járt a pofám mint köllött vóna. Mert ugyi aztat írtam tegnapi bejegyzésemben,hogy az égadta világon nincs semmi bajom. Erre tessék itten van rajtam a nyavala. Két akkor csúz éktelenkedik a számon,mint öreg Róza néni orrán a bibircsók. Ráadásul fájnak is rendesen. Ez  is ölég lenne bajnak, de kiütközött rajtam valamiféle megfázás is.. Tüsszögök meg folyik a nózim. Tüsszögésrű eszembe jutott amit illenkor mondani szoktam. ...Azért tüsszögök mert allergiás vagyok a csúnya nőkre és bizton a ház előtt sétált el egy kettő. Igaz másik mondásommal meg egyenesen szembe köpöm magam,mármint a fentebbi állításomhoz képest...mert az meg úgy hangzik. Csúnya nő nincsen csak kevés ital. Ebben van is sok igazság ,mert alkoholos mámorban még én se láttam olant csak szép és kívánatos fehérnépeket. Elkezdett kaparni a torkom is. Nem lesz ennek jó vége! Itt a nyár a meleg én meg majd az ágyat nyomjam a forróságban? ÁÁÁ az ki lesz csukva mint opció mert mostanában annyi a munka...

 Khm, khm...Torokköszörülés. Itten vagyok megint .Nem számolom hanyadszor keltem életre avagy keltett életre az az elátékozott felsőbb énem aki a valóságban most gép előtt ülve a bajca alatt somologva  püföli a billentyúket. Ahogy látom még mindég nem tanút meg gyorsan írni. No de kérem csapjunk bele a lecsóba vagy csapjunk a lovak közibe oszt fogjunk néki ennek a blognak. Adjék az úr Isten mindenkinek kívánalmai és persze érdemei szerinti kellemes esetleg kellemetlen napot. Hogy jó é avagy rossz bévallom nem nagyon érdekel. Ölég annyi,hogy az enyém remek lett. Egyszer vót hol nem vót, de mégicsak vót .Elmékedtem a régmút időkrű mikoron először leültem a számítógép elé internetezni. Becarás vót rajtam meg a gyereken is . Rajtam a félsz miatt, hogy ugyi valamit ebacarintok a gyereken meg a rajtam való röhögés miatt.  Minden újdonság vót nékem kéremszépen .A masinéria is meg az internet is. Halovány lila fingom se vót arrol mi a hardver, mi a szoftver, meg mi az a világháló...

Ahoj  ahogy Dubcsek mondotta volt anno valamelyik kereskedelmi rádióban. Itten vagyok, nem vesztem el. Tennap bent vótunk a ténsasszonnya egyetemben a városba oszt tőtöttünk lottót. Megjátszottuk a dzsekpotot is, igaz ezt a  pult mögött ülő kedves hölgy unszolására. Egyszer élünk  ,meg aztán egyszer van egy évben húsvét! Ja ez nem most van. De ha nyerünk netalántán millijomosok leszünk akkor lesz ám ereszd el a hajam meg minden. Mán eterveztem kinek adok abbú a rengeteg sok pénzbű. Senkinek! Na jó a két gyerekemnek igen,meg édes szüléimet is támogatom majd meg ha igen jókedvem kerekedik akkor kedves anyósom is tángáni fogom. Aztán  kifújt az osztozkodás mert ugyi én se járok sose jártam senkihe pénzt kunyorálni, holott vótak ollan időszakok életünkben mikoron igencsak szükségét éreztük vóna valamiféle anyagi segítségnek. No de ezen túl vagyunk. Ja persze tudom még meg is köll nyerni az ötöst ,aztán lehet osztozkodni!  Igen ez így van de hát kérem egy öreg róka h...

 Aggyon Isten atyámnak fiai és lányai! Nagy oka van annak, hogy rávettem magam az írásra. Ahogy mán valamellik posztban megemlítettem  a ténsasszony imádja lájkóni és megosztani a nyereményjátékok felhívásati. Mindég kinevettem mert én még sohasenem talákoztam ollanna aki nyert vóna valamit . A minap este gyön a kedves a kis tablettjéve, hogy nézzem mán meg millen "levelet" kapott meg merje é nyitni vagy mifene. Má mé ne mernéd mondottam néki és kivettem kezéből az ipad-et és megnyitottam én magam azt a levelet. Oszt azonmód pofára is estem mert a kedvesemmel közölték, hogy  megnyerte valamellik bútorbolt által meghirdetett szekrénysort. Hát kérem vót nagy öröm mert a gyerekek ahogy kőtőztek vitték magukkal a szekrénysorunk dirib darabjait. Melliknek éppen mellikre vót szüksége. A legjobbkor gyött ezen nyeremény. Kicsit régebbi típusú dizájn és használt de echte német. Másfelő meg ingyé aggyák hát mindenképpen ehozzuk, majd a jövő héten. A héten akartuk de  a telefon...

  Meggyüttem! Meg vótam halva,legalábbis ami a lélekbéli dúgokat illeti.Most se sokka jobb a helyzet de legalább eszembe jutott ez a blog.No nem köll megijedni mert kutya balom nem vot nem van és nem lesz csak egyszerűbb ráhozni mindenkire a frászt mint bevallani a feledékenységem.Ez kérem a korral együtt jár. Mondhatik nékem akármit az orvos, hogy szedjek ezt meg azt, tapasztalásbó tudom, hogy nem segít semmiféle flancos nevű pirula abba, hogy visszahozza mindazt ami leépűt, leamortizálódott a hosszú évek alatt. Bár ha pénzem vóna rengeteg, akkor talán meg tudnék fijatalodni. Nemrég arrú óvastam, hogy fijatal emberek vérivel lehet az öreg testet regenerálni. Tuggyátok mi jutott errű eszembe? Hát persze, hogy a vámpírok, modernebb formában. Egyébiránt  az égadta világon semmi említésre méltó dolog nem történt vélem mostanában. Evagyok szépen mint befőtt a stelázsin.Néha ugyan lóg a fejem mint a gipszkecskének,de nem a bánattú hanem mert húzza lefele a rengeteg ész ami benne va...