Ugrás a fő tartalomra

Megeredt a nyelvem

 Nagyon elszaladott az idő. Rég írtam  ebbe a blogba. No de most fogadom meg szentül, hogy a mai naptól kezdve minden áldott nap írok majd ide. Vagy nem, és ezen állítás tűnik igaznak, mivelhogy jól ismerem magam. No de csapjak a lovak közibe vagy csapjak bele a lecsóba mert van mondanivalóm éppen elég.

Első és legfontosabb hír, hogy kedves anyósomnak teljesen elmentek otthonról. Sajnos ( Nekem ugyan nem!) nagyon gyorsan kezdett el leépülni az elméje. Mostanra egy hét tíz éves gyerek szintjére esett vissza. Remélhetőleg a gyorsan romló állapota miatt befogadják egy otthonba ahol hasonszőrűekkel lenne együtt. Persze mint embert sajnálom még mielőtt bárki félreértené mindazt amit ide lejegyeztem.

Másik hír ami sokkal de sokkal kellemesebb. Édes leányom gyermekáldásnak néz elibe. Ha minden igaz valamikor januárban fogja meglátni a napvilágot. Aztat, hogy fiú é avagy lány még nem tudjuk mivelhogy eleddig nem mutatta meg magát a magzat úgy az orvosnak.

Van még egy jó hír. Megkezdtem áldásos ténykedésem 41. évét a munkahelyen. Mikor betöltöttem a 40 évet még jubileumi fizetést is kaptam. Egészen pontosan hat havi fizetésemet kaptam meg ami már már vetekszik az államtitkári fizetéssel. Ezernyi helye vagyon annak a számunkra igenis nagy összegnek. Első körben a ténsasszony fogait kell megcsináltatni mert a folyamatos ( Emlőrák ) kezelések hatására erősen romlásnak indultak. Amit mindenképpen megveszünk mert köll az két vadi új telefon lesz. Mindkettőnké emút már 4 éves és megérettek a cserére.No nem ollan francos legújabb szériás márkát veszünk..Ölég nekünk a régebbi de nekünk új verzió is. Nékem most Samsung van oszt nem is nagyon változtatnék ezen a márkán. 

Most gyorsan pontot teszek a végére mert megérkeztek a rokonok..  Csá csumi meg páka!!!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dúgok ahogy velünk megestek.

 Aggyon Isten atyámnak fiai és lányai! Nagy oka van annak, hogy rávettem magam az írásra. Ahogy mán valamellik posztban megemlítettem  a ténsasszony imádja lájkóni és megosztani a nyereményjátékok felhívásati. Mindég kinevettem mert én még sohasenem talákoztam ollanna aki nyert vóna valamit . A minap este gyön a kedves a kis tablettjéve, hogy nézzem mán meg millen "levelet" kapott meg merje é nyitni vagy mifene. Má mé ne mernéd mondottam néki és kivettem kezéből az ipad-et és megnyitottam én magam azt a levelet. Oszt azonmód pofára is estem mert a kedvesemmel közölték, hogy  megnyerte valamellik bútorbolt által meghirdetett szekrénysort. Hát kérem vót nagy öröm mert a gyerekek ahogy kőtőztek vitték magukkal a szekrénysorunk dirib darabjait. Melliknek éppen mellikre vót szüksége. A legjobbkor gyött ezen nyeremény. Kicsit régebbi típusú dizájn és használt de echte német. Másfelő meg ingyé aggyák hát mindenképpen ehozzuk, majd a jövő héten. A héten akartuk de  a telefon...

Beteljesedett

 Be vagy inkább kiteljesedett a megfázásom mára. Reggel még csak a szokásos szipogós, köhintős állapotban voltam, így szokásomhoz híven elmentem dolgozni. Tettem-vettem, dolgozgattam  de az idő teltével egyre carabbúl éreztem magam. Rázott a hideg,fájt mindenem. Úgy kilenc óra magasságában ( Csak azért írtam így, hogy fitogtassam a művelt műveletlenségem! :) ) fogtam magam és hazajöttem.Persze előtte ahogy illik bejelentettem ezt a főnökömnek akit nem igazán hatott meg ,hogy halálos férfi náthában szenvedek. De elengedett. Itthon aztán elfeküdtem és nyakig betakarództam, majd délig aludtam mint a bunda. Utána se lettem jobban, így a ténsasszony engedélyével" lustálkodtam" tovább. Szorgalmasan hozta nékem a brrr teáját amiből már megitatott vele cc két litert. Most meg folyamatosan rohangálok kifelé  kis dolgomra. Nyavalám miatt elhalasztódott a holnapra tervezett mészárlás ugyanis nyulakat akartunk kiugrasztani a bundájukból. Kell a hely a következő generációnak.  Az...

Megcsalatva

No hát kedveseim, az ember azt hinné, hogy a házasság az egy szent kötelék, amitől a két lélek úgy összetapad, mint a vizes kenyér a kutya szájában. De hát nem mindig van ez így. Mert ott van példának okáért a Vilmányi Terka. Aki elsőre, ha ránéz az ember, azt hinné: tisztesség, becsület, kendős asszony, szorgos házicseléd a szó legszebb értelmében. Na de a kendő alatt is lehet ördögi gondolat, kérem szépen. Történt egyszer, hogy az ura, a Vilmányi Pista, kiment a határba, mert hát a kukorica magát nem kapálja meg. A Terka meg otthon maradt, és hát, ahogy mondani szokták, „nem ült tétlenül”. Hát persze hogy nem! Mert hát éppen a plébános úr toppant be, aki, mondjuk ki, nemcsak a hívek lelkét szerette gondozgatni, hanem úgy néha más testrészeket is. És akkor ott, kérem, a sparhelt mellett, ahol a fazékban még pöfögött a bab, a Terka megmutatta, hogy az asszonyi hűség néha bizony olyan, mint a templomi gyertya: könnyen elolthatja a huzat. Most persze, ha valaki azt hinné, hogy én káröröm...