Ugrás a fő tartalomra

Hmmm...

 

Új év ami már nem is annyira új. Itt ezen blogba viszont új mert ez lészen idén az első írásom. Van nékem egy majd öt éves fiú unokám,meg van egy másik aprócska unokám is akit a télapó hozott,de most nem róla hanem az idősebbikről beszélek.  Mikoron szülei mindketten dolgoznak akkor óvoda után itt van velünk. Itt alussza délutáni álmát ,papával apával együtt. Elalvás előtt gyakran videókat nézegetünk a telefonon. Cicásakat,tankos,repülősöket meg ollanokat amiken nevetni lehet. Aztán az utóbbi időben olyanok jönnek a pörgetésre amiktől én magam is zavarba jövök pediglen mán megettem a kenyerem javát és láttam mindenféle " csúnyaságot" .Szóval unokám behúzza az újabb videót amin sétál egy nő. Sétál sétál aztán egyszer csak letójja a falatnyi bugyogóját és a kamera felé dobja. Még jó,hogy a micsodája nem látszik. Unokám  még nem érti eztet így tovább lapoz. A következő videjón megint egy nő. Ül egy széken és beszél,majd egyszer csak széttárja a lábait oszt megmutatja országnak világnak a "csúnyáját" Igaz ami igaz van rajta bugyingó de amellett kidomborodik aminek ki kell domborodnia, Nem mondom egy pillanatra megállt bennem az ütő oszt elkezdett ágaskodni a férfiasságom ,de eszembe jutott az unokám aki tök nyugalommal azt mondja -Papa ez uncsi és már pöcköli is tovább a képet. Majd hozzáteszi. Tudod papa én már csókolóztam egy lánnyal a Virággal! Hmmm gondoltam ez a gyerek talán már most többet tud mint én az ő korában tudtam. :) Mondjuk  többett tud az már biztos mert ha nintendóval játszunk kenterbe ver minden játékban, Boszorkányos ügyességel kezeli a gamepadot.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dúgok ahogy velünk megestek.

 Aggyon Isten atyámnak fiai és lányai! Nagy oka van annak, hogy rávettem magam az írásra. Ahogy mán valamellik posztban megemlítettem  a ténsasszony imádja lájkóni és megosztani a nyereményjátékok felhívásati. Mindég kinevettem mert én még sohasenem talákoztam ollanna aki nyert vóna valamit . A minap este gyön a kedves a kis tablettjéve, hogy nézzem mán meg millen "levelet" kapott meg merje é nyitni vagy mifene. Má mé ne mernéd mondottam néki és kivettem kezéből az ipad-et és megnyitottam én magam azt a levelet. Oszt azonmód pofára is estem mert a kedvesemmel közölték, hogy  megnyerte valamellik bútorbolt által meghirdetett szekrénysort. Hát kérem vót nagy öröm mert a gyerekek ahogy kőtőztek vitték magukkal a szekrénysorunk dirib darabjait. Melliknek éppen mellikre vót szüksége. A legjobbkor gyött ezen nyeremény. Kicsit régebbi típusú dizájn és használt de echte német. Másfelő meg ingyé aggyák hát mindenképpen ehozzuk, majd a jövő héten. A héten akartuk de  a telefon...

Beteljesedett

 Be vagy inkább kiteljesedett a megfázásom mára. Reggel még csak a szokásos szipogós, köhintős állapotban voltam, így szokásomhoz híven elmentem dolgozni. Tettem-vettem, dolgozgattam  de az idő teltével egyre carabbúl éreztem magam. Rázott a hideg,fájt mindenem. Úgy kilenc óra magasságában ( Csak azért írtam így, hogy fitogtassam a művelt műveletlenségem! :) ) fogtam magam és hazajöttem.Persze előtte ahogy illik bejelentettem ezt a főnökömnek akit nem igazán hatott meg ,hogy halálos férfi náthában szenvedek. De elengedett. Itthon aztán elfeküdtem és nyakig betakarództam, majd délig aludtam mint a bunda. Utána se lettem jobban, így a ténsasszony engedélyével" lustálkodtam" tovább. Szorgalmasan hozta nékem a brrr teáját amiből már megitatott vele cc két litert. Most meg folyamatosan rohangálok kifelé  kis dolgomra. Nyavalám miatt elhalasztódott a holnapra tervezett mészárlás ugyanis nyulakat akartunk kiugrasztani a bundájukból. Kell a hely a következő generációnak.  Az...

Megcsalatva

No hát kedveseim, az ember azt hinné, hogy a házasság az egy szent kötelék, amitől a két lélek úgy összetapad, mint a vizes kenyér a kutya szájában. De hát nem mindig van ez így. Mert ott van példának okáért a Vilmányi Terka. Aki elsőre, ha ránéz az ember, azt hinné: tisztesség, becsület, kendős asszony, szorgos házicseléd a szó legszebb értelmében. Na de a kendő alatt is lehet ördögi gondolat, kérem szépen. Történt egyszer, hogy az ura, a Vilmányi Pista, kiment a határba, mert hát a kukorica magát nem kapálja meg. A Terka meg otthon maradt, és hát, ahogy mondani szokták, „nem ült tétlenül”. Hát persze hogy nem! Mert hát éppen a plébános úr toppant be, aki, mondjuk ki, nemcsak a hívek lelkét szerette gondozgatni, hanem úgy néha más testrészeket is. És akkor ott, kérem, a sparhelt mellett, ahol a fazékban még pöfögött a bab, a Terka megmutatta, hogy az asszonyi hűség néha bizony olyan, mint a templomi gyertya: könnyen elolthatja a huzat. Most persze, ha valaki azt hinné, hogy én káröröm...