Sok tipródás, rágódás és agyalás után úgy döntöttem belevágok a blog írásba. Leírom ide mindazon dolgokat amik megtörténtek velem, velünk. Igaz ami igaz azt se tudom hol kezdjem? A legelejin mikor még pöndölös kis gyerek voltam? Vagy onnantól mikor megállapodva családom lett. Úgy ahogy illik asszonnyal két gyerekkel és kutyával? Autó sosem volt , mert valahogy mindmáig irtózom mindenféle géptől, masinától. Na ekkorát mégse hazudjak mert ugye anno csak levizsgáztam targonca kezeléséből. Aztatat a munkát mindig is szerettem . Már ameddig tartott mert immáron vagy 15 éve nem vezettem targoncát. viszont majd minden nap vezetek egy 30 éves T4K kis traktort amit azért nem annyira ördöngösség vezetni mivelhogy a három és féléves kis unokám is vígan elvezetgeti. Persze csakis úgy, hogy a papa mellette ül a sárvédőn ami ugyi meg eléggé veszélyes lenne, ha nem egyesbe pöfögnénk a gépjárművel. De vigyázok magamra és ezerszer jobban az unokámra mert ő az én KINCSEM!
Az elején azt írtam sokat tipródtam mire rászántam magam az írásra. Így van. Tipródtam mint a szaró galamb mert nagy a pofám alkalomadtán de itt a világot jelentő deszkákon, akarom mondani térben már nem mozgok olyan bátran, nagy arccal mint mondjuk a helyi vendéglátóipari egységben amit a továbbiakban egyszerűen kocsmának fogok nevezni. Mert ugye faluhelyen nem cifrázzuk a szót. Bár van pár ember a faluban aki bizony tudja és szereti is cifrázni a mondandóját. Talán legcifrábban a plébános úr mondja de az inkább kenetteljes, földtől elrugaszkodott beszéd. Igaz hallottam már cifrán beszélni amikor belerúgott a szekrény sarkába. Akkor valahogy lefolyt róla a kenet a máz és előtört belőle echte magyarsága.
Azt hiszem kezdetnek elég is ennyi szócséplés. Hagyjak mondanivalót a későbbiekre is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése