💣
Elég régen vetettem e papírra gondolataimat. Töredelmesen meg is vallom, hogy semmiféle gondolatnak nem voltam birtokában az utóbbi két három hétben. Beteg voltam. Eddig azt gondoltam, hogy a férfi náthánál nincs halálosabb kórság de az utóbbi napok történései rácáfoltak erre. Szó szerint halálomon voltam. Ha ténsasszony nem lett volna velem együtt beteg akkor tán a papot is kihívattam volna, hogy adja rám az utolsó kenetet. No de viccet félre téve tényleg elég betegek voltunk. Még a háziorvosom is meglátogattam és ez kérem nagy szó, mert a tavalyi kovidig vagy 30 évig nem látott. Én sem őt! :D A doktornéni azzal nyugtatott meg, hogy a legrosszabbat a tüdőgyulladást még időben megcsíptük. Megcsíptük vagy sem én bő két hétig csak feküdtem, köhögtem és imádkoztam a jó Istenhez, hogy szabadítson meg a kórságtól. Vagy rosszul mondottam az imákat vagy túl halkan mert nagyon lassan haladtam a gyógyulás útján. Szedtem a bogyókat vitaminokat amiket felírtak. Néha úgy éreztem olyan vagyok mint az anyósom a drága aki marékszám és összevissza szed be mindenféle gyógyszert. Szóval, hogy ne szaporítsam tovább a szót. Gondolatoknak is híján voltam rendesen. Voltak napok amikre nem is emlékszem, hogy lettek volna. Egész napokat aludtam át ( a születésnapomat is!) és ennek ellenére még az éjszakákat is átaludtam. Ezen jó szokásom megmaradt mert még mindig jókat és sokat tudok aludni. Ma szombaton már dolgoztam de csak lassan és nem sokat. Ilyen se volt vagy 35 éve, hogy ébresztőt állítottam be reggelre hogy időben felébredjek.. Jól is tettem ahogy kiderült mert rendesen elaludtam volna. Most már attól kell tartania minden ismerősömnek rokonomnak, hogy bizony megmaradok még egy kis időre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése