Vasárnap van. Csend és nyugalom. Pont ahogy szeretem. Se gyerekek, se unoka, se egy rokon, ismerős vagy szomszéd, se Jehova tanúi. Szépen kettecskén el hentergünk a ténsasszonnyal. Ő bújja a tabletjét én meg itt püfölöm a billentyűket.
Nem véletlenül említettem meg Jehova tanúit, ugyanis vannak köztük többen akikkel szívesen beszélgetek, vitatkozom a vallásról, hitről és a Bibliáról. Vagy 25 évvel ezelőtt csöngettek be hozzánk először. Akkortájt még azt hitték szegények, hogy megtéríthetnek és heti rendszerességgel látogattak meg minket. Igyekeztek meggyőzni a maguk és a Biblia igazáról. Őszintén megvallva jók voltak azok a beszélgetések. Gyakran készültem is a Bibliát olvasva arra. hogy vitába szálljak velük. Ahogy kedvenc filmemben az Őslakóban mondja az egyik szereplő." Élveztem ahogy kergettük egymást a májusfa körül".
Az utóbbi években már ritkán jönnek és szinte csak baráti látogatásra. Érdeklődnek hogy s mint vagyunk. Néha próbálkoznak még egy-egy vallási kérdéssel, hátha lázba hoz de ez egyre ritkábban fordul elő. Viszont megtanultam tisztelni őket. Többnyire ugyanolyan egyszerű emberek mint mi. Sőt van olyan is köztük aki gyerekkoromban a szomszédom volt. Tisztelem a hitüket. Annak erejét. Azt ahogy rendíthetetlenül hirdetik az igazságot.
Nem vagyok vallásos ember, sosem voltam de az elmúlt cc 40 évben kialakult bennem valamiféle hit. Elfogadva azt, hogy e világot s bennem minket, engem nem a véletlen hozott létre. Volt van egy intelligens erő ami mindent megalkotott. Ami irányít és átjár mindent.
Hmm ez komolyra sikeredett. De ez is én vagyok. Nem lehet mindig csak arról írni,hogy göthösek vagyunk meg, hogy mennyit dolgozunk. Mindünkben lakozik valamiféle mélység.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése