Ugrás a fő tartalomra

Hiszek én is....

 Csak vagyok itten magamba a gép előtt ücsörögve oszt azon agyalok,hogy nem agyalok semmin. Eccerűen ollan üres lettem mint a konzervesdoboz amibű kiettem a konzervet. A régi hirtelen gyött jobbná jobb gondolatok úgy etüntek a fejembű mint a kámfor. Másfelől meg kéremszépen más sincs rendben vélem. Mostanában nem dobogtatja meg a szívemet egy egy női domborulat látványa, de még a kocsma se vonzza a lábam no meg a gigámat. A mútkor megátam a templom előtt oszt azon morfondíroztam, hogy bemegyek meggyónom a bűneim meg jó útra térve minden nap ejárok misére. Aztán mégse tettem meg azt az első lépést mert ugyi a hidegrázás mind a templom hűvösétől mind a papunk kenetteljes beszéditő megmaradt bennem és azonmód jelentkezett is ,ahogy rágondútam a templomra.. Nem igazán a hitte vagyon bajom mert hinni köll. Az kérem bele vagyon építve az emberbe...De csuhásoknak nem hiszek ahogy annak a vidám vasárnaposnak se ..Hát kérem az annyit nyökög ahogy beszél, hogy ,hogy sokat no. A sok ember meg áhítattal lesi mintha ő lenne a messiás. Miben hiszek hát akkor? Ez jó kérdés még tőlem is. Efogadom asszem Isten teremtő erejét de eztet leginkább odakint érzem a fák alatt megállva... hagyva, hogy átjárja bensőmet az erdő szelleme...hogy egy legyek vele. Itten eszembe jutott egy régi film minek a címe volt az hogy Erdő szelleme. Ronda horror vót de legényesen végignéztem anno. Aztán később mégeccer de akkora mán inkább a gagyisága fogott meg. De hun is tartottam a gondolatta? Ja hogy nincsen ahogy semmi más se nincsen bennem mostanság. Ez mán a vég kezdete lenne? Esetleg a teljes ebutulásé?  Azért van egy dolog ami így úgy érdekel még. A kedvenc napilapomba mindég megfejtem a sudokut. Többnyire sikerre ,de néha nem. Ép testben lélektelenül élek.. Asszem ez a helyénvaló megnevezése mostani cseppet se szívderítő állapotomnak.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dúgok ahogy velünk megestek.

 Aggyon Isten atyámnak fiai és lányai! Nagy oka van annak, hogy rávettem magam az írásra. Ahogy mán valamellik posztban megemlítettem  a ténsasszony imádja lájkóni és megosztani a nyereményjátékok felhívásati. Mindég kinevettem mert én még sohasenem talákoztam ollanna aki nyert vóna valamit . A minap este gyön a kedves a kis tablettjéve, hogy nézzem mán meg millen "levelet" kapott meg merje é nyitni vagy mifene. Má mé ne mernéd mondottam néki és kivettem kezéből az ipad-et és megnyitottam én magam azt a levelet. Oszt azonmód pofára is estem mert a kedvesemmel közölték, hogy  megnyerte valamellik bútorbolt által meghirdetett szekrénysort. Hát kérem vót nagy öröm mert a gyerekek ahogy kőtőztek vitték magukkal a szekrénysorunk dirib darabjait. Melliknek éppen mellikre vót szüksége. A legjobbkor gyött ezen nyeremény. Kicsit régebbi típusú dizájn és használt de echte német. Másfelő meg ingyé aggyák hát mindenképpen ehozzuk, majd a jövő héten. A héten akartuk de  a telefon...

Beteljesedett

 Be vagy inkább kiteljesedett a megfázásom mára. Reggel még csak a szokásos szipogós, köhintős állapotban voltam, így szokásomhoz híven elmentem dolgozni. Tettem-vettem, dolgozgattam  de az idő teltével egyre carabbúl éreztem magam. Rázott a hideg,fájt mindenem. Úgy kilenc óra magasságában ( Csak azért írtam így, hogy fitogtassam a művelt műveletlenségem! :) ) fogtam magam és hazajöttem.Persze előtte ahogy illik bejelentettem ezt a főnökömnek akit nem igazán hatott meg ,hogy halálos férfi náthában szenvedek. De elengedett. Itthon aztán elfeküdtem és nyakig betakarództam, majd délig aludtam mint a bunda. Utána se lettem jobban, így a ténsasszony engedélyével" lustálkodtam" tovább. Szorgalmasan hozta nékem a brrr teáját amiből már megitatott vele cc két litert. Most meg folyamatosan rohangálok kifelé  kis dolgomra. Nyavalám miatt elhalasztódott a holnapra tervezett mészárlás ugyanis nyulakat akartunk kiugrasztani a bundájukból. Kell a hely a következő generációnak.  Az...

Megcsalatva

No hát kedveseim, az ember azt hinné, hogy a házasság az egy szent kötelék, amitől a két lélek úgy összetapad, mint a vizes kenyér a kutya szájában. De hát nem mindig van ez így. Mert ott van példának okáért a Vilmányi Terka. Aki elsőre, ha ránéz az ember, azt hinné: tisztesség, becsület, kendős asszony, szorgos házicseléd a szó legszebb értelmében. Na de a kendő alatt is lehet ördögi gondolat, kérem szépen. Történt egyszer, hogy az ura, a Vilmányi Pista, kiment a határba, mert hát a kukorica magát nem kapálja meg. A Terka meg otthon maradt, és hát, ahogy mondani szokták, „nem ült tétlenül”. Hát persze hogy nem! Mert hát éppen a plébános úr toppant be, aki, mondjuk ki, nemcsak a hívek lelkét szerette gondozgatni, hanem úgy néha más testrészeket is. És akkor ott, kérem, a sparhelt mellett, ahol a fazékban még pöfögött a bab, a Terka megmutatta, hogy az asszonyi hűség néha bizony olyan, mint a templomi gyertya: könnyen elolthatja a huzat. Most persze, ha valaki azt hinné, hogy én káröröm...