Árnyékban bővelkedő kellemetes délutánt kívánok kedves mindenkinek. A kedvetleneknek is de ők főjenek a saját levükbe. Minap óvastam vallamellik beszélgetős facebook csoportban egy kérdést. Ki menne vagy nem menne és miért menne vagy nem menne bele egy szeretői státuszba. Ezen kérdésen erősen egondúkodtam és sorra gyöttek elő a régi szép emlékeim ezen állapotrú. Igen vótam annó szerető még csikó koromban amikor mán rendesen ágaskodott bennem a szebbik nem iránti vágy. Eztet vette észre egy nálamnál 6 évvel idősebb fiatal két gyermekes férjjel rendelkező asszonyka aki történetesen a kollégám is vót, így sok időt tőtöttünk kettesben a munkahelyen. Ottan gyöttünk össze egy brigád bulin. Bizony akkoriban még vótak szocialista brigádok. Summa summarum összegyöttünk és ezen liezon tartott jó 6 éven keresztű. Úriember vagyok ezért a részletekbe nem menek bele. Csak annyit mondok,amíg tartott naggyon naggyon jó vót. Hogy éreztem e lelkifurkát vagy bármi mást? Nem . Fijatal vótam és jó vót így nekem is neki is. Most viszont, hogy végiggondútam mindent föltámadott bennem valamiféle rossz érzés ,annak ellenére is, hogy soha senki nem tudott és a mámai napig nem tud erről a kapcsolatrú senki semmit. Hogy miért mentem bele egy illen szitujációba? Hmm 18-19 évesként nem gondúkodik illenen az ember gyerek, főleg ha férfinak született. Másfelűl meg nem én kezdeményeztem mindezt. Ahogy később a kedves elmondotta valami elveszett kettejük közt, valahogy idegenek lettek egymás számára. Hogy mi lett ezen állapotnak a vége ? Vége lett. Ő teherbe esett ( Nem tőlem) majd később felmondott a cégné és ement egy gyárba dógozni. Azóta is együtt van az uráva akit én magam is ismerek. Én meg megtanátam a ténsasszonyt. Akarom mondani ő tanát meg engem, mivel egy nyáron mikoron nálunk vót gyakorlaton belém szerelmesedett. Én is belé habarodtam mert hamvas vót és csodaszép. Igaz ami igaz majd 9 évvel fijatalabb nálam de ezen korkülönbséget észre se lehetett venni. Mostanra meg hozzám öregedett mivel őlég komoly betegséggel küzd immárom 7.éve.A betegsége ellenére igazgattya nemcsak a saját életét és az enyimét hanem mindkét gyerekét meg az unokákét is. Ollan lett mint egy olasz Mamma. Szeme mindent észrevesz és ha köll odacsap az asztalra.
No röviden ennyi vót a gondolatom abba a csoportban óvasott kérdésre.Legyen mindenkinek pazar délutánja ahogy régi kedves cimborám Obi van Büdi szokta volt mondani. Róla majd egy másik írásban emlékezem meg és mesélem el miért is kapta e nevet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése