Ugrás a fő tartalomra

Ahoj...

Ahoj  ahogy Dubcsek mondotta volt anno valamelyik kereskedelmi rádióban. Itten vagyok, nem vesztem el. Tennap bent vótunk a ténsasszonnya egyetemben a városba oszt tőtöttünk lottót. Megjátszottuk a dzsekpotot is, igaz ezt a  pult mögött ülő kedves hölgy unszolására. Egyszer élünk  ,meg aztán egyszer van egy évben húsvét! Ja ez nem most van. De ha nyerünk netalántán millijomosok leszünk akkor lesz ám ereszd el a hajam meg minden. Mán eterveztem kinek adok abbú a rengeteg sok pénzbű. Senkinek! Na jó a két gyerekemnek igen,meg édes szüléimet is támogatom majd meg ha igen jókedvem kerekedik akkor kedves anyósom is tángáni fogom. Aztán  kifújt az osztozkodás mert ugyi én se járok sose jártam senkihe pénzt kunyorálni, holott vótak ollan időszakok életünkben mikoron igencsak szükségét éreztük vóna valamiféle anyagi segítségnek. No de ezen túl vagyunk. Ja persze tudom még meg is köll nyerni az ötöst ,aztán lehet osztozkodni!  Igen ez így van de hát kérem egy öreg róka had álmodozzék és igyon előre a medve bőrére..vagy a saját róka bőrére! Ezteta kis ámodozást ,tervezgetést mán ne sajnájja tőlem senki. Meg aztán máma van a születésem sokadik évfordulója,így még egy plussz esélyem is van a győzelemre.Akarom mondani a telitalálatra. Persze köll hozzá a magasságos Isten kegyelme ,meg Fortuna segítsége ,meg midenik szentnek valamiféle segedelme. Ha nyerek adok.....dehogy adok hisz fentebb aztat írtam senkinek se adok! Smucig vagyok. Van bennem néminemű skót vér .Egyik felmenőm, tán huszad izigleni rokon vót skót ...Vót dudája meg kockás szoknyája ami ugyi nem is szoknya hanem ha jól emlékszem kilt a becsületes neve. Régebben óvastam valamit arrú hogy a kockás mintája,meg a színe nem is jelzi a klánokat ,de nem igazán emlékszem mán az írásra. Tuggyátok ollan az eszem  mint a jó ementáli sajt. No nézd a! Nem büdös hanem likas. Kipotyog belőle minden amire emlékeznem köllene. Minap is  eléveszem a zsebkendőmet aminek már két sarkán is csomó éktelenkedett.. Nézem nézem ki a rossebb szórakozik vélem és köt csomót a tépőzáras zsepimre. Mán kezdtem szegény TubaJózsit gyanusítani mikor eszembe villant ,hogy én vótam az ki a csómókat kötötte.. Arra viszont ,hogy miért máig se tuttam rájönni. Így jár az ember mire megöregszik. Likas memória, rövidlátó szem,vagy rövid kar az óvasáshoz. Mán csak a reggeli örömöm sincsen  meg merevedés formájában. Azaz merevedek rendesen csakhát a hátam közepin..Mikor regge főkelek meg elindulok botorkáva kábé ollan a járásom mint akin páncélruha van.... régen mindég megmosologtam öregeinket, hogy nem képesek rendesen járni.Erre tessék pont úgy troggyoskodom mint ők. A fingásrú nem is beszélve. Emlékszem mikor régen beszélgettem idősekkel azok mindenféle szívfájdalom nékű eregették égbe a galambokat. Nem igazán zavarta őket ha hangosra sikeredett. Úgy tettek minha süketek lettek vóna.Még csak nem is fintorogtak a szagosra. Azért én még itten nem tartok de már bátrabban eregetek mint régebben. Akinek nem teccik nem jön közelembe. Aztat vallom aminek ki köll jönnie az jöjjön ki, ne maradjon bent, mert ingyen egészségügy ide vagy oda a doktorok sokba kerűnek. Legyen ez mára végszóm...Most megyek a kocsmába oszt úgy berúgok a pult sarkába hogy ihaj!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dúgok ahogy velünk megestek.

 Aggyon Isten atyámnak fiai és lányai! Nagy oka van annak, hogy rávettem magam az írásra. Ahogy mán valamellik posztban megemlítettem  a ténsasszony imádja lájkóni és megosztani a nyereményjátékok felhívásati. Mindég kinevettem mert én még sohasenem talákoztam ollanna aki nyert vóna valamit . A minap este gyön a kedves a kis tablettjéve, hogy nézzem mán meg millen "levelet" kapott meg merje é nyitni vagy mifene. Má mé ne mernéd mondottam néki és kivettem kezéből az ipad-et és megnyitottam én magam azt a levelet. Oszt azonmód pofára is estem mert a kedvesemmel közölték, hogy  megnyerte valamellik bútorbolt által meghirdetett szekrénysort. Hát kérem vót nagy öröm mert a gyerekek ahogy kőtőztek vitték magukkal a szekrénysorunk dirib darabjait. Melliknek éppen mellikre vót szüksége. A legjobbkor gyött ezen nyeremény. Kicsit régebbi típusú dizájn és használt de echte német. Másfelő meg ingyé aggyák hát mindenképpen ehozzuk, majd a jövő héten. A héten akartuk de  a telefon...

Beteljesedett

 Be vagy inkább kiteljesedett a megfázásom mára. Reggel még csak a szokásos szipogós, köhintős állapotban voltam, így szokásomhoz híven elmentem dolgozni. Tettem-vettem, dolgozgattam  de az idő teltével egyre carabbúl éreztem magam. Rázott a hideg,fájt mindenem. Úgy kilenc óra magasságában ( Csak azért írtam így, hogy fitogtassam a művelt műveletlenségem! :) ) fogtam magam és hazajöttem.Persze előtte ahogy illik bejelentettem ezt a főnökömnek akit nem igazán hatott meg ,hogy halálos férfi náthában szenvedek. De elengedett. Itthon aztán elfeküdtem és nyakig betakarództam, majd délig aludtam mint a bunda. Utána se lettem jobban, így a ténsasszony engedélyével" lustálkodtam" tovább. Szorgalmasan hozta nékem a brrr teáját amiből már megitatott vele cc két litert. Most meg folyamatosan rohangálok kifelé  kis dolgomra. Nyavalám miatt elhalasztódott a holnapra tervezett mészárlás ugyanis nyulakat akartunk kiugrasztani a bundájukból. Kell a hely a következő generációnak.  Az...

Megcsalatva

No hát kedveseim, az ember azt hinné, hogy a házasság az egy szent kötelék, amitől a két lélek úgy összetapad, mint a vizes kenyér a kutya szájában. De hát nem mindig van ez így. Mert ott van példának okáért a Vilmányi Terka. Aki elsőre, ha ránéz az ember, azt hinné: tisztesség, becsület, kendős asszony, szorgos házicseléd a szó legszebb értelmében. Na de a kendő alatt is lehet ördögi gondolat, kérem szépen. Történt egyszer, hogy az ura, a Vilmányi Pista, kiment a határba, mert hát a kukorica magát nem kapálja meg. A Terka meg otthon maradt, és hát, ahogy mondani szokták, „nem ült tétlenül”. Hát persze hogy nem! Mert hát éppen a plébános úr toppant be, aki, mondjuk ki, nemcsak a hívek lelkét szerette gondozgatni, hanem úgy néha más testrészeket is. És akkor ott, kérem, a sparhelt mellett, ahol a fazékban még pöfögött a bab, a Terka megmutatta, hogy az asszonyi hűség néha bizony olyan, mint a templomi gyertya: könnyen elolthatja a huzat. Most persze, ha valaki azt hinné, hogy én káröröm...