Ugrás a fő tartalomra

Anno ez volt az első lap az új Rókanaplóban.

 Khm, khm...Torokköszörülés.

Itten vagyok megint .Nem számolom hanyadszor keltem életre avagy keltett életre az az elátékozott felsőbb énem aki a valóságban most gép előtt ülve a bajca alatt somologva  püföli a billentyúket. Ahogy látom még mindég nem tanút meg gyorsan írni. No de kérem csapjunk bele a lecsóba vagy csapjunk a lovak közibe oszt fogjunk néki ennek a blognak.

Adjék az úr Isten mindenkinek kívánalmai és persze érdemei szerinti kellemes esetleg kellemetlen napot. Hogy jó é avagy rossz bévallom nem nagyon érdekel. Ölég annyi,hogy az enyém remek lett. Egyszer vót hol nem vót, de mégicsak vót .Elmékedtem a régmút időkrű mikoron először leültem a számítógép elé internetezni. Becarás vót rajtam meg a gyereken is . Rajtam a félsz miatt, hogy ugyi valamit ebacarintok a gyereken meg a rajtam való röhögés miatt.  Minden újdonság vót nékem kéremszépen .A masinéria is meg az internet is. Halovány lila fingom se vót arrol mi a hardver, mi a szoftver, meg mi az a világháló. Aztat gondútam és mint később kiderült jól gondútam, hogy az nem más mint egy hatalmas háló amivel kifogjuk az aranyhalat. Persze itten is csak a szerencsésebbek fognak aranyhalat, a többség csak meríti a hálóját ,mindhijába. Asszem picit ekanyarodott a vezérhangyám  a kezdeti gondolattú. Szóval semmit nem tudtam errű az egész informatikai számítástechnikárú. Több fogalmam mostanra sincs ,de mán eligazodom a dúgokon. Tudok emil fijókot kreálni magamnak,meg mindenféle oldalra regelni. Mikor először olvastam egy levélben, hogy regeljek azt hittem kedves levelező partnerem elütött egy betüt és elkezdtem néki regélni  hosszú kalandos életem.

A kutya fáját meg a macska itten be is kell fejeznem első bejegyzésem mert a ténasszony odakintrű erősen kiabál, hogy kiszabadút  miss röfi és túrja a kertet. Mára annyi asszem. Hónap is lészen nap,meg mesélnivalóm is. Addig is asztalra vissza Bébi! :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dúgok ahogy velünk megestek.

 Aggyon Isten atyámnak fiai és lányai! Nagy oka van annak, hogy rávettem magam az írásra. Ahogy mán valamellik posztban megemlítettem  a ténsasszony imádja lájkóni és megosztani a nyereményjátékok felhívásati. Mindég kinevettem mert én még sohasenem talákoztam ollanna aki nyert vóna valamit . A minap este gyön a kedves a kis tablettjéve, hogy nézzem mán meg millen "levelet" kapott meg merje é nyitni vagy mifene. Má mé ne mernéd mondottam néki és kivettem kezéből az ipad-et és megnyitottam én magam azt a levelet. Oszt azonmód pofára is estem mert a kedvesemmel közölték, hogy  megnyerte valamellik bútorbolt által meghirdetett szekrénysort. Hát kérem vót nagy öröm mert a gyerekek ahogy kőtőztek vitték magukkal a szekrénysorunk dirib darabjait. Melliknek éppen mellikre vót szüksége. A legjobbkor gyött ezen nyeremény. Kicsit régebbi típusú dizájn és használt de echte német. Másfelő meg ingyé aggyák hát mindenképpen ehozzuk, majd a jövő héten. A héten akartuk de  a telefon...

Beteljesedett

 Be vagy inkább kiteljesedett a megfázásom mára. Reggel még csak a szokásos szipogós, köhintős állapotban voltam, így szokásomhoz híven elmentem dolgozni. Tettem-vettem, dolgozgattam  de az idő teltével egyre carabbúl éreztem magam. Rázott a hideg,fájt mindenem. Úgy kilenc óra magasságában ( Csak azért írtam így, hogy fitogtassam a művelt műveletlenségem! :) ) fogtam magam és hazajöttem.Persze előtte ahogy illik bejelentettem ezt a főnökömnek akit nem igazán hatott meg ,hogy halálos férfi náthában szenvedek. De elengedett. Itthon aztán elfeküdtem és nyakig betakarództam, majd délig aludtam mint a bunda. Utána se lettem jobban, így a ténsasszony engedélyével" lustálkodtam" tovább. Szorgalmasan hozta nékem a brrr teáját amiből már megitatott vele cc két litert. Most meg folyamatosan rohangálok kifelé  kis dolgomra. Nyavalám miatt elhalasztódott a holnapra tervezett mészárlás ugyanis nyulakat akartunk kiugrasztani a bundájukból. Kell a hely a következő generációnak.  Az...

Megcsalatva

No hát kedveseim, az ember azt hinné, hogy a házasság az egy szent kötelék, amitől a két lélek úgy összetapad, mint a vizes kenyér a kutya szájában. De hát nem mindig van ez így. Mert ott van példának okáért a Vilmányi Terka. Aki elsőre, ha ránéz az ember, azt hinné: tisztesség, becsület, kendős asszony, szorgos házicseléd a szó legszebb értelmében. Na de a kendő alatt is lehet ördögi gondolat, kérem szépen. Történt egyszer, hogy az ura, a Vilmányi Pista, kiment a határba, mert hát a kukorica magát nem kapálja meg. A Terka meg otthon maradt, és hát, ahogy mondani szokták, „nem ült tétlenül”. Hát persze hogy nem! Mert hát éppen a plébános úr toppant be, aki, mondjuk ki, nemcsak a hívek lelkét szerette gondozgatni, hanem úgy néha más testrészeket is. És akkor ott, kérem, a sparhelt mellett, ahol a fazékban még pöfögött a bab, a Terka megmutatta, hogy az asszonyi hűség néha bizony olyan, mint a templomi gyertya: könnyen elolthatja a huzat. Most persze, ha valaki azt hinné, hogy én káröröm...