Ugrás a fő tartalomra

No...

 Meggyüttem! Meg vótam halva,legalábbis ami a lélekbéli dúgokat illeti.Most se sokka jobb a helyzet de legalább eszembe jutott ez a blog.No nem köll megijedni mert kutya balom nem vot nem van és nem lesz csak egyszerűbb ráhozni mindenkire a frászt mint bevallani a feledékenységem.Ez kérem a korral együtt jár. Mondhatik nékem akármit az orvos, hogy szedjek ezt meg azt, tapasztalásbó tudom, hogy nem segít semmiféle flancos nevű pirula abba, hogy visszahozza mindazt ami leépűt, leamortizálódott a hosszú évek alatt. Bár ha pénzem vóna rengeteg, akkor talán meg tudnék fijatalodni. Nemrég arrú óvastam, hogy fijatal emberek vérivel lehet az öreg testet regenerálni. Tuggyátok mi jutott errű eszembe? Hát persze, hogy a vámpírok, modernebb formában.

Egyébiránt  az égadta világon semmi említésre méltó dolog nem történt vélem mostanában. Evagyok szépen mint befőtt a stelázsin.Néha ugyan lóg a fejem mint a gipszkecskének,de nem a bánattú hanem mert húzza lefele a rengeteg ész ami benne van! :D Azé van jó dolog ebben a lassú öregedésben. Példáú az is, hogy ténsasszony egyre gyakrabban szó nékű hagyja ha leülök a nagy fa alá pihenni olyan időben amit ő már vagy  még dolog időnek vél. No meg egyre kevésbé gyötör a féltékenységive mert azt hiszi nincs mán akkora ingerenciám a szebbik nem felé. Vagyon igazsága,persze, hogy vagyon de azért nem teljesen.Mert ugye a szomszéd nője mindig ződebb. Akarom mondani kívánatosabb! Ez pediglen örök igazságossága az életnek. Ami pedig kívánatos az potenciát varázsol oda ahun már lankadóban van.Persze nem örök időkre meg úgy mint ifjonti korban de megteszi a magáét no!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dúgok ahogy velünk megestek.

 Aggyon Isten atyámnak fiai és lányai! Nagy oka van annak, hogy rávettem magam az írásra. Ahogy mán valamellik posztban megemlítettem  a ténsasszony imádja lájkóni és megosztani a nyereményjátékok felhívásati. Mindég kinevettem mert én még sohasenem talákoztam ollanna aki nyert vóna valamit . A minap este gyön a kedves a kis tablettjéve, hogy nézzem mán meg millen "levelet" kapott meg merje é nyitni vagy mifene. Má mé ne mernéd mondottam néki és kivettem kezéből az ipad-et és megnyitottam én magam azt a levelet. Oszt azonmód pofára is estem mert a kedvesemmel közölték, hogy  megnyerte valamellik bútorbolt által meghirdetett szekrénysort. Hát kérem vót nagy öröm mert a gyerekek ahogy kőtőztek vitték magukkal a szekrénysorunk dirib darabjait. Melliknek éppen mellikre vót szüksége. A legjobbkor gyött ezen nyeremény. Kicsit régebbi típusú dizájn és használt de echte német. Másfelő meg ingyé aggyák hát mindenképpen ehozzuk, majd a jövő héten. A héten akartuk de  a telefon...

Beteljesedett

 Be vagy inkább kiteljesedett a megfázásom mára. Reggel még csak a szokásos szipogós, köhintős állapotban voltam, így szokásomhoz híven elmentem dolgozni. Tettem-vettem, dolgozgattam  de az idő teltével egyre carabbúl éreztem magam. Rázott a hideg,fájt mindenem. Úgy kilenc óra magasságában ( Csak azért írtam így, hogy fitogtassam a művelt műveletlenségem! :) ) fogtam magam és hazajöttem.Persze előtte ahogy illik bejelentettem ezt a főnökömnek akit nem igazán hatott meg ,hogy halálos férfi náthában szenvedek. De elengedett. Itthon aztán elfeküdtem és nyakig betakarództam, majd délig aludtam mint a bunda. Utána se lettem jobban, így a ténsasszony engedélyével" lustálkodtam" tovább. Szorgalmasan hozta nékem a brrr teáját amiből már megitatott vele cc két litert. Most meg folyamatosan rohangálok kifelé  kis dolgomra. Nyavalám miatt elhalasztódott a holnapra tervezett mészárlás ugyanis nyulakat akartunk kiugrasztani a bundájukból. Kell a hely a következő generációnak.  Az...

Megcsalatva

No hát kedveseim, az ember azt hinné, hogy a házasság az egy szent kötelék, amitől a két lélek úgy összetapad, mint a vizes kenyér a kutya szájában. De hát nem mindig van ez így. Mert ott van példának okáért a Vilmányi Terka. Aki elsőre, ha ránéz az ember, azt hinné: tisztesség, becsület, kendős asszony, szorgos házicseléd a szó legszebb értelmében. Na de a kendő alatt is lehet ördögi gondolat, kérem szépen. Történt egyszer, hogy az ura, a Vilmányi Pista, kiment a határba, mert hát a kukorica magát nem kapálja meg. A Terka meg otthon maradt, és hát, ahogy mondani szokták, „nem ült tétlenül”. Hát persze hogy nem! Mert hát éppen a plébános úr toppant be, aki, mondjuk ki, nemcsak a hívek lelkét szerette gondozgatni, hanem úgy néha más testrészeket is. És akkor ott, kérem, a sparhelt mellett, ahol a fazékban még pöfögött a bab, a Terka megmutatta, hogy az asszonyi hűség néha bizony olyan, mint a templomi gyertya: könnyen elolthatja a huzat. Most persze, ha valaki azt hinné, hogy én káröröm...